Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
FONTOS INFORMÁCIÓK! ● Amennyiben e futó szöveget gyorsnak tartod, az "egérrel" rámutatva meg tudod állítani mindaddig, amíg a szöveg fölött tartod. ● Ha a fórumon elnyeri a tetszésed valamilyen sztori, tevékenység, kép vagy bármilyen beírás, a poszt jobb oldalán lévő +/- jelekkel tudod a tetszésed kifejezni. ● Ezek a tetszésnyilvánítások név nélkül zajlanak ugyan, de a profilodban látható, mennyi pozitív, illetőleg negatív voksot adtál le társaidra. ● A "Köszönöm" gombot is használhatjátok bátran - nem sértődünk meg! ● A fórumon minden cselekvésért (a napi belépésért is egyszeri) pontokat/hírnévpontokat kapsz - ha a társaid posztjait pontozod, barátlistádhoz hozzáadsz valakit és ő elfogad, azért is. ● A profilodban tehát barátlistát is létrehozhatsz, és nyilvános üzeneteket is küldhetsz a fórumozók profiljára - ezekért is mind-mind pontok járnak. ● Magánjellegű üzenetekre használd a privát üzenetküldést. ● Chat-szerű csevegéshez használd a fórumindex alján lévő chatet. ●
A csoportunkból ollóztam - név nélkül illesztem be...
"Lehet egy kérdésem? Bandi cicámat még nem hallottam nyávogni, viszont már többször is ugatott!!!!! 2 éves múlt. Egyedüli szobacica, csak a tesóm kutyájával szokott játszani, lehet azért ugat? Nemrég ráléptem véletlenül a kis lábára és akkor ugatott. De, olyan kis cicás hangon. Ez normális, vagy valami baj van vele? Ti már tapasztaltatok ilyet? Minden egyéb megnyílvánulása amúgy cicás. "
----------------------------------------------------------------------------- Most rogytam magam alá! Rég zokogtam ekkorát a röhögéstől! Piszkosul vizuális alkat vagyok, egyszerre láttam és hallottam is az édes, bársonytalpú kis barkatappancs bestiát, ahogy "vadul csahol", mint egy kopó! BESZA-BEHUUUU!!!
Az én Lalitám pedig nem fúj, hanem szabályosan köpköd! Asszem, mindkettőnk cice szoftverhibás...
...Most tetőtől-talpig vízben úszom: még a szempilláimról is víz csöpög, baszics! Előástam a csatabárdot: harcra készülök. A harci dísz már rajtam van: piros csíkok lepik el a testem. Nem, nem rúzzsal készült: karomnyomok!!! Aki nem tudja, milyen ízű a sampon, még sosem fürdetett meg egy macskát... pláne nem hármat (gyúrunk, vazze?!)! Lisa cicám egyenesen Petőfinek képzeli magát: mint őőőrült, 'ki letépte láncát, vágtatott Lisa a konyhán át... és visszapattant az ajtóról. Most úszik a lakás: mindenből habos víz csöpög. Hurrá, nem kell a függönyöket beáztatni... már áznak!!! Most megyek pucoválni. Takarítok... az őrület határát súrolom! Meg szaladgálok is még egy keveset: macskát kergetek. Hármat. Fel a fejjel! Jó magasra: három macska fölé!!! De hát bizakodjunk, kérem. Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál... és macskát űzz, hogy el ne hízzál!
Sok évvel ezelőtt egy édes cicám mindig velem pancsolt. Ha véletlen kizártam a fürdőből, amikor tisztálkodni mentem, kiverte a palávert. Sértettsége teljes tudatában addig-addig toporzékolt az ajtó előtt prüszkölve, tépve-szaggatva a fürdőszobaajtót, amíg be nem eresztettem. Ott aztán - mint aki jól végezte dolgát - belemászott az ölemben lévő "kisvízbe", és elégedetten összegömbölyödött. Macskát persze nem kell fürdetni, rendkívül tiszta kisbogár, fürdeti magát eleget. Nos, őt KELLETT!!! Kiharcolta. Heti egy cicasamponos pancsi megvolt a mosdóban, napi samponmentes az ölemben. A férjem sóvár irigységgel próbálta egyszer megfürdetni. Nem kellett volna... Egyből lett egy "halszálka mintás kesztyűje"...
Hypós vízben áztattam ágyneműket a kádban, amikor egyszercsak Lalitám lendületből, nagyot csobbanva beleugrott - nem tudta, hogy most épp nem üres. Pár helyiséggel távolabbról meghallottam a csobbanást. Azonnal reagáltam rá, egyből értettem, mi a szitu. Halálordítással, totális pánikkal vetődtem utána. Szerencsére Lalitám is annyira megijedt a vizes kalandtól és a szokatlan reakciómtól, hogy nem menekült át a fél házon, hogy jól elbújjon és lenyalogassa magáról a sz@rt... izé... szert. Sikerült egyből elkapnom, és minden ízemben remegve nyomtam is a mosdónál a csap alá. Először jó hideg volt a víz szegénykémnek, de baromira az érdekelt a legkevésbé. Jó alaposan átmostam folyékony szapppannal (jelen helyzetben az sem izgatott, hogy nem cicasampon, csak hypo ne maradjon rajta!), aztán többszörös átöblítés tiszta vízzel. Lalitám a mosdóban rázubogó víz alatt ordított, LouLou cicám a lábamnál ordított és cibálta a ruhám, hogy engedjem el Lalita babát, "ne bántsam", Pamacsom a zuhanykabinból ordított, én meg szegény Lalitámmal ordítottam, hogy ugyan húzza már ki az összes tetves-éles kis tüskéjét a nyomorult, szétmarcangolt húsomból. Az össznépi közös ordibálás után aztán lenyugodva próbáltuk mindannyian abbahagyni a remegést. Jó tanulópénz volt! Azóta semmit sem hagyok a kádban őrizetlenül - még magamat sem...